F. Scott Fitzgerald Egy este a vásárban és más fordulatos elbeszélések Fordította Ortutay Péter

Ha igaz, amit neves nyelvészprofesszorunk, a költ és mfordító Nádasdy Ádám állít, hogy a klasszikus irodalmi mveket érdemes bizonyos id elteltével újra fordítani és miért ne lenne igaz , akkor F. Scott Fitzgerald mveire ez sok minden okból kifolyólag külön is érvényes. Ezért is bátorkodtam az A Night at the Fair bbájos kis Fitzgerald történetet új köntösben, az én fordításomban bemutatni. Nemcsak azért, mert a hatvanas évek óta már sokkal többet tudunk az amerikai nyelvrl, életrl, és magáról az egész Amerikáról, mint 1960-ban, amikor például még azt sem tudtuk, hogy mi az a hoochie-coochie, a Scarlet Sweater, és hogy a nagyáruházak lovas kocsival vitték házhoz a megrendelést húszas, harmincas években. Hanem azért is, mert a Fitzgeraldról való elképzelésünk, pontosabban tudományos ismereteink is sokat változtak az óta. Ma már jól tudjuk, hogy Francis Scott Fitzgerald Amerika egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb írója, hisz könyvei ma is milliós példányban kelnek el a könyvpiacon, és mveibl meg sorra készülnek a jobbnál jobb filmek igazi szárszínészekkel. Viszont anno, a hatvanas években azt mondtuk róla, hogy van két híres regénye, A nagy Gatsby és Az éj szelíd trónján, valamint néhány remekmnek számító elbeszélése, mint pl. a Május 1 New Yorkban(új címe Majális New Yorkban), az Akkora gyémánt, mint a Ritz (új címe Nagyobb gyémánt, mint a Ritz), és más semmi. Minden más, amit írt, mondta róla akkoriban egyik neves amerikai irodalom szakértnk, Sükösd Mihály professzor például, abban nincs sok köszönet, és szóra sem érdemes. Pedig az említett mveken kívül csak elbeszélésekbl legalább 160-at írt, és még ha nem is mind remekm, de akárhogy is nézzük, mind jó, st, nagyszer. Stílusára pedig a legnagyobbakra jellemz stílus a jellemz. Megemlíteném itt még azt is, hogy Tandori Dezs a fenti címet (A Night at the Fair) Éjszaka a vásáron-nak fordítja, míg nálam ez úgy hangzik, hogy EGY ESTE A VÁSÁRBAN. A night ui. angolul nemcsak éjszaka (az is), hanem inkább az est nagyobb része, mondjuk este hattól úgy 10-11 óráig. A történet meg amúgy is kamasz fiúkról és bakfis lányokról szól, akik csak most kezdik felfedezni a világot," a másik nemhez való vonzódásukat, no meg arról is, milyen fontos szerepet is tud játszani egy hosszúnadrág egy kamasz fiú életében. És még azért is est," és nem éjszaka," mert akkoriban a múlt század húszas, harmincas éveirl van szó - a rendes" családok köreiben nem volt divat, hogy hagyják csemetéiket éjszakánként egy vásárban, vagy másutt, bolyongani. Gyereknek tartották még ket, és azok is voltak, hiába igyekeztek a felnttet játszani. A gyereknek meg este tízkor mindenképpen otthon volt a helye.
Summa summarum, úgy érzem, ez a bbájos kis történet nagyon is megérdemli, hogy újra teljes díszében pompázzon a magyar olvasó eltt is.

Dettagli