F. Scott Fitzgerald Egy szép csendes nyár és más dobbenetes torténetek

Pont tizenhét éves volt, de már nem érzett a szívében melegséget. Voltak tapasztalatai bizonyos téren, st egy botrány is volt már a háta mogott; érett férfiakat billentett ki lelki egyensúlyából; azt is híresztelték, hogy megolte a nagyapját, de ennek aligha lehetett valami igazságalapja, hisz az oreg már jóval túl volt a nyolcvanan, s így minden bizonnyal egyszeren csak fogta magát, és meghalt. Itt és ott a Kozép Nyugaton egyes helyekrl kiderult, hogy sok olyan fiatalember lakja, akik voltak olyan bátrak, hogy egyszer mélyebben is belenéztek azokba a zold csalfa szemekbe. De az elmúlt nyáron átélt nagy szerelem okozta mély csalódásából kifolyólag Josephine már nem hitt abban, hogy neki egy férfi is elég. Emellett kezdte halálosan unni az egyre rovidul szeptemberi napokat is az egyik pont olyan volt, mint a másik: dogunalmas. Aztán az annyira várt rovid karácsony minden utazó dalárdájával egyutt sem hozott semmi változást életében. Már csak egy állandóan jelenlév fizikális remény éltette, mely mindig valahol a gyomra táján jelentkezett, hogy lesz még valaki, aki jobban fogja szeretni t, mint azt a bizonyos valakit.

Dettagli