Kortársai úgy könyvelték el Francis Scott Fitzgeraldot, mint a húszas évek új nemzedékének képviseljét, a dzsesszkorszak elfutárát, névadóját és termékét semmi mást. Merben új típusok jelentkeztek már els írásaiban is: a fels középosztály elkényeztetett fiai és lányai, a koraérett, fanyar, cinikus flapperek és egyetemi arany ifjak. Meglehetsen meglepdött, amikor kissé wertheri világfájdalmú, de modern impresszionista stílusú és felépítés regényébl az olvasók a flappert emelték ki, pedig egy érzékeny lelk, tehetséges fiú jellemnevel iskoláját, botlásait és önmagára-találását kívánta bemutatni. De a sikerbl azonnal megértette, hogy öntudatlanul a korszak pulzusára tapintott, s most már átvette New York szívdobbanásának ütemét. A nagy példányszámú The Saturday Evening Post számára gyártja a flapper történeteket egyre emelked tiszteletdíjért. A Kalóz a szigeten (Offshore Pirate), Veronika bubifrizurája (Bernice Bobs Her Hair), A népszer lány (The Popular Girl) legemlékezetesebb siker elbeszélései. Novellásköteteinek a címével is az igényekhez alkalmazkodik: Flapperek és filozófusok, A dzsesszkorszak meséi ki tudott volna ellenállni ilyen csábító címeknek? Tkésíti" a flappert, és majdnem élete végéig, a dzsesszkorszak bukása után is visszatér témái: A Szerelemhajó (Love Boat), A vonzer (Magnetism), Jacob létrája (Jacob's Ladder), De a maga korában (At your Age), Josephine múltja (A Woman With a Past).
Fitzgerald az évekig tartó, egyetlen mámoros estély forgatagában is mindenkinél elbb érezte meg a közeled vihart, a leselked végzetet. Élte, látta, megírta és intette a kort.