Ha egy tavaszi délután végig mustrálnánk a magasabban lév patkóalakú erkélyt, akkor minden bizonnyal észrevennénk két csinos fiatalasszonyt egy kétszemélyes
Pontban ötkor a Ritz szálló egyébként mindig unalmas ovális terme finom halk muzsikával kezd megtelni elször egy, majd két kockacukor loccsan a teába, majd elegánsan összecsendül a fényes kanna a kis tejes pohárral az ezüst tálcán a pincér kezében. Vannak olyanok, akiknek ez a borostyán szín óra a legkedvesebb, mert akkor a Ritz-ben él liliomok sápadt, kellemes illata eltnik és ami itt marad, az már csak az est a fentebb módon említett halkan énekl dekoratív része. Ha egy tavaszi délután végig mustrálnánk a magasabban lév patkóalakú erkélyt, akkor minden bizonnyal észrevennénk két csinos fiatalasszonyt egy kétszemélyes kisasztalnál. Az egyik Mrs. Alphonse Karr, a másik pedig Mrs. Charles Hemple. Az asszonyka, aki ruhában van, az Mrs. Hemple amikor azt mondom, hogy ruhában," akkor arra a fekete divatos izére gondolok nagy gombokkal, és egy nagy piros kendféleséggel a vállaknál arra a ruhadarabra, mely finoman ugyan, de érezhet tiszteletlenséggel egy francia kardinális reverendájára emlékeztet, mivel a Rue de la Paixn nyilván ezzel a nem titkolt szándékkal is tervezték. Mrs. Karr és Mrs. Hemple mindketten huszonhárom évesek, s még ellenségeik sem tagadhatták, hogy nemcsak szépek, de szerencsések is: megfogták az Isten lábát. Mindkettjüket várta egyegy saját limuzin a szálló eltt, de mindkett szívesen tett inkább egy kisebb sétát hazafelé (természetesen a Park Avenuen) ebben a szép áprilisi naplementében.