Fóbiák és mániák

A Fóbiák és mániák konyve 99 rogeszme izgalmas osszefoglalója, amelyek végigkísérik az emberiség torténetét, a ritkán elfordulóktól a megszokottakig, az ablutofóbiától (a mosakodás réme) a szillogománián (a felhalmozási kényszere) át a zoofóbiáig (az állatoktól való félelem).A fóbiák és mániák mélyen személyes tapasztalatok, korunk leggyakoribb szorongásos zavarai kozé tartoznak, de egyben kozos múltunkra is utalnak. A tényirodalmi munkáiért számos díjat elnyert szerz, Kate Summerscale gazdag és lebilincsel esettanulmányok segítségével mutatja be megszállottságaink eredetét, feltárva a furcsábbnál furcsább emberi viselkedések mozgatórugóit a kozépkortól napjainkig, valamint magyarázattal szolgál idegenkedéseinkre és ellenérzéseinkre.Részlet a konyvbl:Agorafóbia.Az agorafóbia kifejezést 1871-ben alkotta Carl Otto Westphal berlini pszichiáter, aki azt vette észre, hogy sok olyan férfit kezel, akik rettegnek a városon való átkeléstl. Az egyik beteg, egy 32 éves házaló ugynok, egyes keruletektl irtózott, kulonosen ha kihaltak voltak az utcák, és bezártak a boltok. A város szélén, ahol már elfogytak a házak, az idegei teljesen felmondták a szolgálatot. De a forgalmas terek is zavarták, akkor is hevesen kezdett verni a szíve, ha felszállt az omnibuszra vagy színházba ment.Egy másik, 26 éves mérnok beteg elmondta, hogy ha nyílt térre ér, akkor úgy érzi, mintha valami megragadná a szívét. ""Ilyenkor az arca elvorosodik, és elonti a forróság - írta Westphal. - Az aggodalmai egyre csak ersodnek és valóságos halálfélelembe csaphatnak át. Úgy érzi, nincs biztonságban, tobbé már nem képes magabiztosan gyalogolni, mert olybá tnik számára, mintha a macskak elolvadna a lába alatt."" A mérnok a városi ftér átszelésekor érzett félelmét ahhoz hasonlította, mintha kiúszna egy keskeny csatornából a tóra. Teljesen osszezavarodott ilyenkor, és ha sikerult átérnie a túloldalra, szinte nem is emlékezett arra, hogy hogyan csinálta. Az áthaladásról olyan kodos emlékei maradtak csupán, mintha egy álom lett volna.Westphal betegei elmondták neki, hogy kevésbé féltek, ha volt veluk valaki, mikozben a városban jártak, vagy a teret szegélyez épuletek mellett tudtak maradni, esetleg egy kocsit kovethettek végig az utcákon. Az egyikuket megnyugtatta, amint meglátta az ivók voros lámpásait a hazafelé vezet úton. A sétapálca kissé csokkenthette a szorongásukat, ahogy a sor- vagy borfogyasztás is. Westphal hallott egy driburgi papról, aki egy esernyvel leplezte magát, amikor kilépett az utcára, mintha magával vitte volna a temploma boltozatát.

Dettagli