Fitzgerald összes elbeszélései-IV.

Matthew. J. Brucolli azt írja, hogy Fitzgerald, miközben Az Aréna (The Bowl) cím elbeszélésén dolgozott, újból érdekldni kezdett egyetemi futballista évei iránt: többször is leutazott Princetonba, hogy megnézze az edzéseket és meccseket. St, idnként még kés éjszaka is felhívta az edzt, Fritz Crislert, hogy elhalmozza szakérti" tanácsaival. Az elbeszélés a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1928. január 21-én. A háttérben van egy kis romantika, no és a profizmus, a kemény munka dicsítése. Az, hogy lenézi az amatröket," egy kicsit a feleségének, Zeldának is stól, aki sok mindenben volt jó közép szinten.

A vonzer. Az elbeszélés 1928. március 3-án jelent meg a *Saturday Evening Post-*ban. Érezheten sok önéletrajzi elemet tartalmaz. Akárcsak Fitzgerald több más elbeszélésének, ennek is központi témája a szerelem, és a házastársi hség törékenysége, mely gondolat, Zelda árulása" nyomán, élete végéig elkísérte.

A Gyermekzsúrt (That Kind of Party) Fitzgerald késbb írta, mint a többi Basil történetet, de mivel a fiatalabb, még gyermek Basilrl szól, ezért itt ebben a kötetben elrébb került. Ez volt az egyetlen a kilenc Basillel foglalkozó elbeszélés közük, melyet sem a Post, sem pedig a Ladies' Home Journal és a Pictorial Review sem volt hajlandó publikálni, feltehetleg azért, mert a szerkesztk nem igazán akarták elhinni, vagy nem tetszett nekik, hogy tizenegy éves gyerekek legfbb gondja a csókolózás egy házibulin.

4 -11. A párizsi utazás anyagi fedezetét Fitzgerald az 1928 márciusa és 1929 februárja között írt Basil Duke Lee elbeszéléseivel biztosította, melyek a Botránydetektivek, Egy este a vásárban, A legszemtelenebb fiú, Basil, a csodálatos, Az elfogott lidérc, Tökéletes élet, Bátran elre, a Basil és Kleopátra, valamint a fentebb említett Gyermekzsúr. Ezeket Fitzgerald mind a Saturday Evening Post-nak szánta, de a Gyermekzsúrral már nem volt szerencséje. Pikáns" részletei miatt minden folyóirat elutasította. Az olvasók szerették ezeket a történeteket, és a szerzknek is könnyebb volt ilyen lazán kapcsolódó sorozat-elbeszéléseket írni, mint mindig egy-egy vadonatúj valamivel elállni. Ezek az elbeszélések nyomon követik a Közép Nyugaton felcsepered Basil életét, elmondják, milyen népszertlen volt Keleten a középiskolában, és hogy lett egyetemista a Yale-en. Nem nehéz észrevenni, hogy van összefüggés, méghozzá igencsak szoros, Basil és Fitzgerald élete között. A lényegesebb epizódok mind önéletrajzi elemekre épülnek: hogyan írt színdarabot otthon, St. Paulban, milyen szerencsétlennek érezte magát a középiskolában, és hogyan dobta els nagy szerelme, Ginevra King.

A Két rossz a Saturday Evening Post-ban jelent meg 1930. január 18-án. A felesége a neki igencsak rossz emlék balettozását is említi, amirl Zelda is írni fog a ma már jól ismert valceres könyvében, a Save Me the Walltz-ban. Magyarul A valcert táncolja velem (fordította O.P.). Ennek az lett a vége, hogy mindkét fél boldogtalan maradt.

A Fenség cím elbeszélést Fitzgerald 1929-ben írta és a Hajnali Takarodó (Taps at Reveille) elbeszélés-kötetbe is bekerült. Népszer kis történet lett, mert ügyesen keveredik benne a thriller, a kaland, az erotika és a szerelem, a nagyzási mánia és a sznobság.

Az utolsó déli szépség (The Last of the Belles) tulajdonképpen azt meséli el, hogyan udvarolt Fitzgerald és a többi katonatiszt-jelölt Zeldának, az utolsó déli szépségnek, amikor a Sheridan kiképztáborban várták a bevetést az Európában folyó háborúba. Az egyik legszebb Fitzgerald elbeszélésnek tartják már csak a hangulata miatt is. Nem éppen alaptalanul. Van korábbi magyar fordítása is, a Vajda Gáboré, melynek Az utolsó szépek szépe a címe.

A Viharos átkelés egy viharos veszekedés, és ki

Dettagli