Joseph Boyden korai novellagyjteményének középpontjában regényeihez hasonlóan az Ontario északi részén él slakos indiánok állnak. A szerz tizenhárom történeten keresztül, lenygöz ervel mutatja be azt a skizofrén állapotot, amelybe a rezervátumokba kényszerített indiánok kerültek. A segítségnyújtásnak álcázott erszakos intézkedések, amelyeknek célja az indiánok többségi társadalomba olvasztása, és a modern nagyváros talmi vonzereje is hozzájárul ahhoz, hogy a rezervátumok lakói generációról generációra veszítik el a kultúrájukat. A fiatalok vágynak a nagyvárosba, de csak a bingót, a pankrációt, az alkoholt és a drogokat ismerik belle, az öregek viszont még minden sejtjükkel kapcsolódnak a természethez, beszélnek az állatokkal, a pillantásuknak varázslatos ereje van, és a vérükben van a társadalmi és családi összetartás, egymás támogatása, a barátság és az együttmködés. Így keveredik ezekben a történetekben a reális a szürreálissal, a komoly a viccessel, a mélyen elgondolkodtató a könnyeddel. Feloldás nincs, ezt az ember megint elrontotta A lebilincsel stílusban megírt történetek olvasás után sem eresztenek.JOSEPH BOYDEN a kortárs kanadai irodalom kiemelked alakja. Az ontariói Willowdale-ben ntt fel ír katolikus családban, tíz testvére mellett, majd egy képzési program keretében bennszülötteket tanított, illetve kreatív írást oktatott a University of British Columbián. Fontos feladatának tekinti, hogy könyveiben bemutassa Ontario állam slakos indiánjainak életét. Els regénye, a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyozó Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját, Az orendát pedig 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta.