Helka és Kelén története talán a legfényesebben csillogó gyöngyszeme annak a feneketlen kincsesládának, ami a Balaton mondáit, mítoszait és legendáit rejti, és amibl Lipták Gábor is merített, mikor az Aranyhíd cím gyjtemény-kötetét 1976-ban közreadta. Helka és Kelén története izgalmas, fordulatos, tanulságos, de mindenekeltt szépséges mese, felékesítve mindazzal, ami a mesét mesévé teszi. Valódi érték, közös örökségünknek jobb sorsra érdemes darabja, amely mindannyiunk könyvespolcán díszhelyet érdemelne. Szomorú, hogy sokszor még egy poros sarok sem jut neki.
Ismersökkel, barátokkal beszélgetve újra és újra azt tapasztalom, hogy Helka és Kelén nevét aligha hallották. De még azokban a szerencsésekben is, akik a Balatont mondhatják szkebb pátriájuknak, jobbára csak két gyönyör hajó képe idézdik fel e nevek hallatán, akik elsként szelték a magyar tenger vizét, és akik különös alakjukkal máig megrizték nekünk a tizenkilencedik század végének hangulatát. De hogy a Balatont tündér lakná, a Bakonyt meg nagyhatalmú varázsló, akik együtt gyógyhatású forrást fakasztottak Füreden két fiatal szerelmének emlékeként, arról bizony nem tesz említést szinte senki. Horka, Rohan vagy Kamor neve ma nem cseng ismersen a magyar füleknek.
Helka és Kelén elbeszél költeménybe szedett története részemrl egyfell kísérlet a fent vázolt elkeserít helyzet jobbítására, másfell köszönetem kifejezése Balatonfüred városának, a gyermekkori boldog és önfeledt nyaralások helyszínének, harmadrészt pedig tisztelgés nagyapám emléke eltt, aki fontosnak tartotta ennek a csodálatos vidéknek a szeretetét idejekorán belém plántálni.