Hermész pecsétje

1962-ben, tehát nyolc évvel ezeltt kezdtem el írni ezeket mfajilag talán rapszódiának nevezhet, szabadhullámzású költeményeket, és annak is jó három esztendeje, hogy az egyes darabok a közben kibontakozott terv alapján összeálltak azzá az egységes vallomás-ciklussá, amelyet e kis kötettel kezében tart az olvasó. A megjelenés tehát, különösen, ha els elkészült részeit tekintjük, szinte-szinte betartotta a horatiusi bölcs tanácsot, amely sokévi kivárásra inti a költt, hogy elbb a múló id igazolja a m érvényességét, és csak akkor kerüljön olvasó elé, ha újra elvéve sem tnik avultnak vagy gyorsan avulónak. A gyakorló és gyakorlott író, akinek a költészet a lélek ünneplje, amelyben a legfontosabbnak tn mondanivalókat kívánja maradandóság igényével közölni, ebben a költi módszerekkel fogalmazott rapszódiaciklusban eddigi élete legfontosabbnak vélt tanúságait, alanyian megfogalmazott világképét próbált összefoglalni. És ez alighanem indokolja is a kivárást, amíg az id próbája felhatalmazta, hogy közzétegye élete alapélményeinek lírai vetületét. (Hegedüs Géza)

Dettagli