"Sokan úgy tartják, hogy a szakszertlen, propagandisztikus, manipulatív vagy egyszeren csak dilettáns múltértelmezésekkel a történésznek semmi dolga sincs. Én nem osztom ezt a véleményt. Éppen ellenkezleg: úgy gondolom, hogy a történész fontos társadalmi feladata az ideológiailag durván meghatározott, a múlt ismert és igaznak elfogadott tényeitl eltávolodó, manipulatív és propagandisztikus célzatú értelmezések hiteltelenítése - még ha az abszolút objektív igazság nem is tárható fel." "Egotörténelmem" els kötete arról szól, hogyan lettem történész. A második, melyet az olvasó a kezében tart, arról, hogy milyen történész lettem. Miként végeztem a munkám a modern magyar történelem kutatójaként, kutatásszervezként, az Osiris, az Akadémiai és a Kossuth Könyvkiadó szerzjeként és sorozatszerkesztjeként, hazai és külföldi konferenciák eladójaként, rádió- és tévémsorok szerepljeként és nem utolsósorban az ELTE, majd az egri Eszterházy Károly Fiskola s több külföldi universitas, mindenekeltt az amerikai Indiana Egyetem és a kolozsvári Babe-Bolyai Egyetem oktatójaként. Az els kötethez hasonlóan ebben is igyekeztem kívülrl szemlélni magam, s kritikusaim és méltatóim optikáján át egyaránt láttatni történészi tevékenységemet. Bár a pártpolitikához köthet csatározásoktól következetesen távol tartottam magam, idnként mégis személyesked támadások kereszttüzébe kerültem. Ezek során egyesek a legkülönfélébb politikai címkéket igyekeztek rám aggatni. Úgy gondolom, hogy e megbélyegz törekvések nemcsak rólam szóltak, hanem tükrözték a rendszerváltozás utáni magyar társadalom érzékenységeit, indulatait és frusztrációit is. Visszatekintésemben ezért ezekrl is részletesen beszámolok.