Bán Zoltán András három elbeszélést egybegyjt kotetében semmi sem az, aminek els pillantásra látszik. Az Apám volt maró hangú pamfletjének távoli és megkozelíthetetlen hse, a holokauszttúlélbl lett sikeres író saját sorsának foglyaként leplezdik le. A Kotányi fhadnagy ávós tisztjének a haláltánca sajátos, már-már bizarr fénytorésben mutatkozik meg, jócskán távol esve az 1956-os forradalom eseményeinek megszokott ábrázolásaitól. Az operai szcenírozású bosszútorténet, a Holgyszonáta esetében pedig jó ideig az sem bizonyos, hogy egyáltalán ki szovi a torténet fonalát; az elbeszélés zenei logikával felépul prózanyelve rendre kulonos utakra tereli az olvasót. S ha úgy találnánk, hogy bizonyos motívumok (legfképpen a számvetés az Anya és a leszámolás az Apa alakjával, valamint a világszemlélet és az eladásmód eredenden zenei ihletettsége) egybekapcsolják a három torténetet, bizonyára nem tévednénk nagyot ez a kotet, ki tudja, talán nem is csupán egymás mellé helyezett novellák gyjteménye, hanem hasonló alapkérdéseknek a koruljárása.