Gogoly terjedelemben és értékben egyaránt legnagyobb mvét, a Holt lelkek-et 1835-ben kezdte el írni, nagy barátjának, Puskinnak ötlete és tanácsai alapján. Az els rész 1842-ben jelent meg. De Gogoly ekkor már régen, 1836 óta nagyobbára külföldön tartózkodott; elfogta a vándor nyugtalanság, és mint késbb Turgényev és Dosztojevszkij, is hazájától távol írta meg, hogy milyen Oroszország. Amikor mvét felolvasta Puskinnak, Puskin sokáig mosolyogva hallgatta, mint mindíg, ha Gogoly felolvasott neki valamit, de azután elkomorodott és így szólt: Istenem, milyen szomorú is a mi Oroszországunk!" És amikor a m megjelent, Gogoly is elborzadt, milyen sátáni vigyor tör feléje remekmvének lapjairól, milyen démoni maszkok, az ijeszt orosz alakok micsoda rémgalériája! Mentegetdzött; nem, mondta, Oroszország nem ilyen, Oroszország nagy és szép és szent, azt nála jobban senki sem tudja, csak az egyik, a gonosz aspektusát mutatta be eddig, de majd a Holt lelkek következ részeiben meglátjuk örök és nagyszer arculatát. Ez csak az Inferno, amelyet a Purgatorio és a Paradiso követ majd. De hát miért ilyen ördögiek ezek az arcok, kérdezte önmagától megdöbbenve, és lelkében csak egy feleletet talált: nyilván azért, mert az ördög sugalmazta ket. Az ördög, amely saját lelkében terpeszkedik, mint bizalmaskodó házi parazita, és még munkájába is beleszól. Hogy a további részeket megírhassa, ki kell kergetnie magából az ördögöt. Ha jó, nemes, tiszta alakokat akar rajzolni, elször magának kell tisztának, nemesnek, jónak lennie. Elször önmagát kell megváltania - írja a m elszavában Szerb Antal. A kötetet Szabó Endre fordításában adjuk közre.