Fehér Renátó új konyve az id és az emlékezet motívumai koré szervezdik. Az emlékezés ideje és az id emlékezete is belefér a Holtidény metaforavilágába. Mintha a kotet terei is az idben lennének - Terminál, ahogy az egyik vers címe is mutatja. A múlt azonban nem befejezett, hanem folyamatos. Mintha egyszerre lenne a határsáv egyik oldalán a múlt, a másikon pedig a jelen ideje. Fehér finoman stilizált versmondatai is ezt érzékeltetik, egy szórend cseréjével, egy szintagma megfordításával kilép a kozlés az eredeti medrébl, és máshová kerul a hangsúly. Konyvében kulon búvópatakot képez az ismétlésalakzatok nagyszer alkalmazása. Halkan radikális líráját az els kotet (Garázsmenet) után a kritika a kozéleti líra és a nemzedéki irodalom újabb hullámához sorolta. A Holtidény nem az így-jottem koltészete, sokkal inkább a hol-vagyok lírája.