Carlyle beszél, dörög, ostoroz, gúnyolódik, korhol, világosságot gyújt és elrejtett szépségeket mutogat. Folyóiratokban hódította meg Angliát és a mvelt embereket. A legnagyobb hatást mégis - On Heroes, Hero-worship, and the Heroic in History - cím felolvasás-sorozata keltette. Ezek a felolvasások vannak ebben a könyvben magyarra lefordítva. A nagy hatás érthet, ha meggondoljuk, hogy ezekbe van voltaképpen egész világnézete és gondolkodásmódja beépítve. Az felfogása szerint a világtörténelem nem egyéb, mint a nagy emberek - a hsök - munkájának összessége. Amit a szemeinkkel magunk körül látunk, az a hsökben lakozott gondolatoknak materializálódása. Éppen ezért - írja - a hsök kultusza most és minden idkben az emberi élet hatalmas éltetje. A vallás erre van alapítva. Az egész társadalom ezen nyugszik. Így néz fel a hsökre - Odinra, Dantéra és Shakespeare-re, Lutherre és Knoxra, Mahometre, Johnsonra, Rousseau-ra és Burnsre, Cromwellre és Napóleonra. Mindazt, amit róluk hallott vagy olvasott, hatalmas agyvelejében feldolgozta, életüket összefüggésbe akarta hozni az eseményekkel és azután hódoló tisztelettel rakta emlékezetük talapzatára. Magasba nyúló monumentumok ezek a tanulmányok. Még most is, majdnem száz esztendvel els megjelenésük után, földbegyökerezett lábakkal áll meg elttük az ember és önkénytelenül azt suttogja - mennyi er, mennyi szépség! - szól az els magyar kiadás bevezetje. S hogyan szólnak ezek ma, csaknem 220 évvel késbb? Nos, azt kell mondjuk, ugyanolyan ervel. Úgy tnik, Carlyle idtlen. Az is kell legyen, mert témája idtlen. Ezért ajánljuk elektronikusan az olvasók figyelmébe.