Az Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzje kevésbé kidolgozott, nem elsrangú fontosságú mvei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költ Nietzsche egyik legjobb mvének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Mfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, mvészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerz alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a mfaj világviszonylatban legkiemelkedbb darabjai közül. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e mnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. A m irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvet jelentség.