A szerz ismét összegyjtött versekkel szeretné megmutatni szabadverses, modern, avatgarde lírája színes választékát. A mindenség komplex összetettsége, élet és halál közötti összefügg párhuzamosság, mindennapok hullámvölgyszer érzékeny, hangulati remegései éltetik költeményeit. Folyamatos útkereséssel igyekszik továbbra is megkeresni egyéni hangjának modulációit. Pezsdíten metafórikus szemléletmód, ers sokszor barokkos szózuhatagok, mindinkább a létkérdések feszegetésére fókuszálnak. Tragikus, szomorkás tudat, de fanyar életöröm is. Rejtett önirónia, és gunyos humor. Az olvasók a sorok mélyén furcsa kettsséget, összetettséget érzékelhetnek, mely minduntalan újraértelmezi velük a verseket. Ennek a költészetnek a lényegi híradása az útkeresés képlete.