Ma azért folyik az elkeseredett küzdelem, hogy kié Magyarország és kié a magyar állam. A pénzkartellé és hálózatáé, vagy pedig a magyar nemzet érdekeit a választók túlnyomó részének akaratából képvisel nemzeti kormányé? 2010-ben a nemzetközi pénzkartell szolgálatában álló kozmopolita-komprádor-kollaboráns pénzügyi technokrata réteg, amely a Kádár-korszak pártállami nómenklatúrájának utóda, internacionalista-kommunistából kozmopolita-globalista lett. Ez a posztkommunista hatalmi csoport egyelre elveszítette a politikai szféra irányítását. A politikai döntéshozatal átkerült ahhoz a magyar nemzeti középosztályhoz, amely még rendelkezik kell felkészültséggel és nemzettudattal, hogy érvényesíteni tudja a magyar nemzet megmaradásához szükséges érdekeket és értékeket. Ez a nemzeti elkötelezettség középosztály a rendkívül ers bels és küls ellenállást leküzdve látott hozzá az éget magyar sorskérdések megoldásához.
Miközben a magyar munka termelékenysége átlagban eléri a nyugat-európai munkaer termelékenységének a 70 százalékát, addig a magyar munkaer átlagbére mindössze a nyugat-európai munkaer átlagbérének 2030 százaléka. Kérdés: ki teszi zsebre a 4050 százalék teljesítménykülönbség után járó munkabért? Ebbl az extraprofitból a multinacionális cégek magántulajdonosainak (végs soron az államok feletti pénzkartellnek mint végs tulajdonosnak) fel kellene emelnie a magyarországi béreket. A nagyobb bérek növelnék nemcsak az állam bevételeit, de olyan fizetképes keresletet jelentenének, ami mozgásba hozhatná az egész magyar gazdaságot, annak minden szektorát.