Egy osztrák-magyar család a román gulágon.
Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját - hét gyermekükkel együtt - kitelepítették a Duna-deltával határos Baragan sztyeppe egyik lágerébe.
Az olvasó egy szovjet mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a sok nemzetiség foglyok furcsa történeteit ismeri meg, a legkisebb gyermek nézpontjából.
A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzd fiatal osztrák n. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia, ebbl az egyetlen könyvbl az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek adják az elbeszélés keretét. A regény azonban nem fejezdik be a szabadulással, a szülket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartja.
Visky András könyve megrendít és felemel történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetbl és a bizalomból merít megtartó ert újra meg újra.
"semmi ok elkapkodni ezt a szabadulás dolgot, nekünk aztán van idnk"