Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, st azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejldött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi ket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap - egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdönt ütközetet, egy els randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintet üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértdéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerz (miközben írta ket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni