Sírás, vallomás a Lila ákác. Szép Ern ezen regénye talán a legmvészibb, a leghibátlanabb. 1918-ban jelent meg a Pesti Napló hasábjain, majd 1919-ben konyv alakban. Osztatlan elismerés fogadta. A Nyugatban lelkesen koszontotte a merben más érdekldés és ízlés fiatal Déry Tibor - s ez az elragadtatás késbb új árnyalatokkal gazdagodik majd Krúdy Gyula, Lengyel Menyhért, Hatvány Lajos értékelésében, akár a regényrl, akár az abból készult színmrl szólnak. Szép Ernnek talán egyetlen mvében sem sikerult olyan szétválaszthatatlanná osszeolvasztania a maga kicsit léha, cinikus, kicsit kíváncsi-ajzott, bágyadt-elhanyatló, érzelmes-bánatos, érzéki-játékos magatartását, s a belle szuletett pózt az els világháború eltti, a ferencjózsefi Magyarország egy rétegének rajzával, mint a Lila ákác-ban: tokéletes egyensúlyát, egységét teremtette meg egy életérzésnek és egy pontosan korulhatárolt életanyagnak. Az életérzés lényege, ahogy Déry Tibor írta, a kielégítetlen, mert kielégíthetetlen vágy fájdalma". (Réz Pál)