"Amikor Mackó els alkalommal hallotta a heged hangját, teljesen elborzadva fogadta.
Hideg borzongás futott végig a hátgerincén. Fenyegeten dörmögött és a szaunapad alá menekült, ahonnan úgy bámult egy darabig Mattira, mintha kísértet látna.
Végül olyan érzése volt, mintha teljesen megfeledkezett volna a dallamról, st Mattiról is. Tompa, alaktalan képek jelentek meg a lelki szemei eltt. Úgy érezte, mintha egy feneketlen mélységbe merülne, ahol fák recsegnek-ropognak, vihar zúg, mennydörgés villámai és dörgései kergetik egymást, majd onnan felemelkedik a kékl, végtelen magasságba, ahol olyan lényekkel találkozik, akik ugyanolyanok, mint maga, és ahol a fivérei, nvérei és barátai lakoztak
Mackóból könnyek törtek el! Teste megrándult, mintha összeszorítaná valami, és különös bg nyöszörg és horkantó hangok törtek el a torkából.
Könnyezett a vágyódástól, bár nem tudta megmagyarázni magának, hogy miért. Ráadásul a legkülönösebb az volt, hogy amikor a dallamnak vége szakadt, és ebbl az elgyengít, elernyeszt érzésbl kiszabadult, azonnal epekedni kezdett vissza ebbe az érzésbe."