Azt akarjátok, hogy meséljek? De hát nem tudjátok, hogy nehéz mesélni, mikor szüntelenül nyílnak az ajtók, és a láng inog a tzhelyen a jövés-menéstl, hírek osonnak az utcákban, és borzadások futnak végig a földön. De hát nem tudjátok, hogy mesélni csak olyankor lehet, mikor odakinn nem történnek nagyobb dolgok, mint a mesében? Mostanában pedig a világon szanaszét iszonyú dolgok történnek. A valóság nagyobbakat mesél, mint a mesék, és az ember elszégyenli magát, mikor szólni kezdene. A roppant történések tövében minden kicsinynek és feleslegesnek tetszik, amit mondani lehet. Ti mégis akarjátok, mert szeretnétek, hogy múljék az id. Múljanak el az útmenti akácfákról, a víz loccsanásából és az éjjel süvölt autók hirtelen megállásából, melytl még ma is összerezzennek a kapuk a házak falában. Feledni, amit velünk tettek, és amit hagytunk, hogy tegyenek; elfeledni... Pedig nem lehet.