Küldök egy új verset, Óda a haladékhoz címt, remélem, elég szívhez szóló, mert pár nap haladék még nagyon elkelne írja a költ a kiadónak, aki természetesen meghatva megadja a haladékot, hiszen ez a kötet csupán tizenhét évvel a Bögre azúr, valamint épp hogy kilenc évvel a Szívdesszert után készül el, és hát a jó munkához, tudjuk, id kell. Fleg, ha a költ nem kapkodós. Viszont bámulatos költemények születhetnek épp emiatt arról, hogy nem az, és hogy milyen nem még. Hogy nem kertbarát, nem e-mail- és telefonbarát, viszont gyerek- és családbarát, illetve hogy mit jelent számára a költi szerep, kiváltképp mikor hitvesi, esetleg létösszegz lírát vagy épp futballkommentátor-ódát, tehenészeti költeményt költ. Ebben a kötetben minden tiszta sor, mindent ki lehetett mondani, minden olyan mint minden, és Daniból közben Dániel lesz, mi pedig megtudjuk, hogy az korában / egy rendes költ meg van halva már Azonban konokul ragaszkodik magánemberi rendetlenségéhez, miközben ha a rímek és ütemek rendjérl van szó, a nyelv és a forma úgy engedelmeskedik neki, ahogy nagyon keveseknek a kortárs költészetben.