Nagy árat fizettem érte: 1 F. Scott Fitzgerald kiadatlan elbeszéléseinek els része Fordította: Ortutay Péter

Az itt megjelen fordításaimmal nagy fába vágtam a fejszémet. Azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó, több mint 780 oldalas kötetet szeretném ugyanis az olvasók kezébe adni, melynek címe angolul THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerz életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé (ezekbl öt van). Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyjtötte össze ezeket a történeteket különböz régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzi jogot, az ebben a kötetben szerepl valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérhet és az általam is jelzett weboldalakról gyjtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzi elszavát, mely egyelre még nem tekinthet közkincsnek. Kommentárjait azonban - az eredeti szöveg tartalmának egyszersítésével - a magyar olvasó elé tárom.
Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amirl itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztk és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszköd szerznek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerz Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több er benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak elkel elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a kett, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, elleget kért Harold Obertl vagy Maxwell Perkinstl, a kiadójától, ill. szerkesztjétl. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt mveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekm, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.

Dettagli