Ortutay Péter Szerelem a Verchovinán Elbeszélések, novellák

Az áprilisi Ung folyónak és a folyópartnak nincs párja a világon. Legalább is annak a szakasznak, mely ott csörgedezik csendesen a Galagóban, ahol kissé pityókásan vagy józanul meg szokott állni az ember, hogy pihenjen vagy elmélázzon. Ha hiszed, ha nem, ez egy természeti csoda. A rózsaszín virágba boruló japán cseresznyefák egymásba ér koronái, a rajtuk átszüreml napfény, mely a virágtól lágy rózsaszín, a langymeleg virágillatos leveg, és ilyenkor tavasszal a mindig b viz, megáradt folyó sárgásan csillámló hullámai azok, ami csak itt, ebben a városban, és csak ilyenkor, április elején, látható, található, és szagolható. Igenis, szagolható. Sehol másutt kerek e földtekén. És ráadásul állandóan vibrál valami a levegben. Ott van valahol a fejünk fölött, láthatatlanul kering, gomolyog, s várható, hogy mindjárt itt azonnal, a szemünk láttára, kisül, elpattan, s elárasztja a környez világot. De nem, nem pattan el, nem teheti. Csak itt van, mert itt van, fogva tart, s ettl az ember állandóan izegmozog, és bizsereg. Hangyácskák futkosnak a brén. Felnttnek és gyereknek, nnek és férfinak egyaránt. Így csapongtak a gondolatok összevissza az én fennkölt agyamban is, amikor Kantos Pityut pillantottam meg, néhány nappal a fentebb elregélt történelmi események eltt 19. ben, Húsvét eltt három nappal, ragyogóan napsütéses idben, délután, egy padon ülve.

Dettagli