Az utazás az irodalomban és általános értelemben szinte minden kultúrában az élet, az életút, a sors szimbóluma, de gyakorta jelzi önnön bels fejldésünket és Istenhez vagy a végs valósághoz történ közeledésünket is. Gondoljunk csak Odüsszeuszra, Gilgamesre, vagy a kínai taoizmusra...
Az utazás lehet szellemi vagy fizikai, és természetesen egyszerre mindkett is. A Pajzán rubájok" egy perzsa négysoros versformában elbeszélt ketts utazás története. Egy olyan kalandor meglehetsen pikáns, ámde semmi esetre sem öncélúan trágár históriája, aki egyfell a nkért bolondul, másfell az utazás, a megismerés koncepciója iránt érez olthatatlan szerelmet, és ráadásul az alkoholt sem veti meg...
A fhs a szó szoros értelmében véve nem tengerész, csupán lelkületében az. A világot nem matrózként, hanem egy modern kori óceánjáró alkalmazottjaként utazza be. Nem kell árbockosárba másznia vagy fedélzetet tisztítania. Tenyerét nem törik fel horgonyláncok, kötelek, csigák és vitorlavásznak. Tulajdonképpen kényelmes, sokak által irigyelt életet él, egyfell mint aprócska kabinjának rabja, másfell pedig mint a végtelen vizek szabad vándora. A tapasztalt hajós, a vén tengeri medve klasszikus karakterétl eltér abban is, hogy t messze nem egynem, maszkulin közeg, hanem sokkal inkább a szebbik nem vonzerejétl alaposan átitatott mili veszi körül. A csábítás ráadásul hármas: A szirének éneke hol a személyzeti kabinok fell, hol az utasfedélzet irányából, hol pedig a partról üti meg a fülét...
A könnyed hangvétel, dallamos négysorosok hol lágyan ringatnak, hol vadul hánytorgatnak minket kontinensrl kontinensre, óceánról óceánra, asszonyölbl asszonyölbe. Különös bédekker ez, melynek lapjairól árad a buja, trópusi virágillat, az olvasó szinte látja a színpompás pillangókat és hallani véli az andalító kabócazenét, miközben arcát tengeri szelek simogatják és Erátó incselkedik vele.
Már-már közhelyszámba megy a mondás, miszerint a boldogságot az úton levés jelenti, és nem a megérkezés. Ám minden út véget ér egyszer. Egyesek révbe érnek, mások meghalnak egy kicsit, de így vagy úgy minden utazónak számot kell vetnie önmagával. Hogy a mérleg, amit kalandorunk megvon, helyes-e, azt az olvasónak magának kell eldöntenie.