Ebben a poszthumusz kotetben Móra Ferencnek néhány eladását, kisebb rajzát és elbeszélését kapjuk, csupa olyat, amely parasztokról szól. Ezek az írások nem túlságosan mélyek és nem is gazdagok, sok bennuk a túlhigított apróság, az ismétlés, a hatásos otletek újból meg újból való kihasználása. De ezek a darabok is, mint Móra kisebb munkái általában, azzal az egészen egyéni férfi-bájjal ékesek, amely Mórának szinte ellenállhatatlan ereje, attól a méztl édesek, amely csoppentve csurran minden Móra-sorból. Ezzel a mézzel keni az író annak a csészének a peremét is, amelybl a szociális vádak urmét itatja az olvasóval... Az új kotet egyébként megersít a Móra tisztes torténeti szerepérl formált régi véleményunkben: oly korban, midn az urbánus, progresszív írásforma hitelét vesztette a tradicionálisat és vidékit favorizáló irodalomban, ez az író a maga tradiciósan magyaros formáiban sok mindent kozvetített a nemesebb progresszió mondanivalóiból. Ez egyik titka jobbra-balra egyként érezhet sikerének is - írja a Nyugat recenziója 1935 augusztusi számában a konyvrl.