Huszonkét éve, 2001-ben jelent meg Térey János nagy hatású verses regénye, a Paulus. Az ezredforduló budapesti programozó-hekkerének és a sztálingrádi csata Paulus tábornokának pálfordulását követ m nemcsak egymással állítja szembe és párhuzamba a f karaktereket, de azzal a Pál apostollal is, aki megtérésével új irányba fordította a keresztény vallást és egyházat. Másfell, az »újítás« kifejezés elssorban a Paulusra igaz. Egy tökéletesen tetszhalottnak számító mfaj megreformálásáról van szó, számtalan olyan elemmel tarkítva, amelyeket addig a verses regény nem ismert. Nem is verses regénynek tekintem, hanem elssorban eposznak, hiszen történelmi tapasztalat áll mögötte, részben a sztálingrádi rész, a königsbergi vagy akár a pesti színek miatt is. Ami pedig a popkultúrát illeti, nehéz eldönteni, hogy mi az, ami csupán kordivat, és mi az, ami maradandó érték. Az biztos, hogy igyekeztem a Paulusban a megfelel arányokat megtalálni a korfest elemek és az aktualizáló stílusjegyek között. Azt hiszem, hogy alapveten azon írók közé tartozom, akik saját magukat vetítik ki számtalan alakban a világba. Amit írok, az mégsem önéletrajz és legkevésbé sem alanyi költészet." (Térey János, Kritika, 2003) Mert munkanap jön munkanapra, S az ügynök Pál vihart arat. Ó, adatrablók bús csapatja, Klaviatúrás gályapad! A Termann Mvek modem-re Phreakert szagol ki jóelre: A bázis eltt lesben áll E modern telefonbetyár, Passwordöt kér, felrli rendre Titkárnink idegzetét. »Becserkésszük telephelyét!« Hálóra kapcsolt, szi elme, Képernydet most otthagyod, S futtatsz hétvégi programot.