Önmagában is remek olvasmány az ízes erdélyi tájszólásban fennmaradt m, aminek helyesírását a tájjelleg szavaknál megriztük, hiszen "jellemzetes" stílussal bvíti tárgyát. Meghökkent az, hogy a régi magyar konyha mennyiféle folyami és tengeri(!) hallal dolgozott (29 halféle szerepel a gyjteményben, s azok többszázféle elkészítése), de az is, hogy olyan étkek elkel helyen szerepelnek, amitl ma undorodva fordulunk el (pl. tehénbél sáfránnyal). És amikor manapság megborzadva szemléljük, hogy az olaszok énekesmadarat esznek, akkor arról se feledkezzünk meg, hogy négyszáz évvel ezeltt a magyar konyha kedvelt fogásai közé tartoztak az aprómadarak (veréb, tengelic, cinke, rigó...). A XVII. századból származó szakácskönyv meglepen sok ma is jól ismert és kedvelt étek receptjét tartalmazza, mégpedig úgy, ahogy ma is készítjük. Figyelemreméltó fejezete a kötetnek az az ételsor gyjtemény, ami 1603 januárjából mutatja be, hogy minden nap ebédre és vacsorára milyen menüsort szolgáltak fel. Hasonlóan érdekes, de ma már immár megmosolyogtató az a "receptgyjtemény", ami különféle betegségek orvoslására ajánl fzeteket-étkeket.