A szent férfiak bátorsága porba hullott Isten haragjának lába elé, és miként eltaposott f, remegett kimerült lelkük az Úr színe eltt. És minden hangnak elállt lélegzete haragjával szemben. És amikor a halandók szavának utolsó rezzenése is dermedt némaságba veszett, íme Ráhel, Izráel sanyja lépett ki egyedül, magányos félelmének vadonjából. Ramahi sírjában is meghallotta Isten haragjának mennydörg robaját, és gyermekei sorsán ontott könnyei patakként záporoztak orcáján. De ers elhatározással összefogván minden erejét, a Láthatatlan elé vetve magát, kitárta karjait, és térdre borulva emelé szavát az Úrhoz - vezeti a történetet Stefan Zweig.
Mert ha ers férfiak nem képesek istenig elérni, vajon egy asszony jajszava miként repül az égig? Meghallgatja-e az úr Ráhelt? És ha igen, miért? Van-e asszonyi érv, mely ersebb isten gondolatainál?
Hm... Stefan Zweig ebben a rövid elbeszélésében erre a keresi a választ.