Rúmi aranykora

A szem dolga látni mindent,
a lélek a saját örömére van.
A fej dolga egy: szeretni az igaz szerelmet
A lábé: Futni utána."

Dzselál ed-Dín Rúmí metaforikus költészete a perzsa nemzeti versnem mindkét formájában kibontakozott. Az egyik a rímes-idmértékes ódák (ghazelek) asszociációkkal gazdag világa, ami a korábbi nyugati versolvasói ízléssel szemben a posztmodern korban már közérthetbbé, befogadhatóbbá vált az olvasók számára. A másik a többnyire négysoros epigrammák (rubá'ík), a rímes-idmértékes versek (a a b a vagy a a a a rímképlettel).

Rúmí költészetében már a letisztult, kikristályosodott szúfí értékrend ölt testet.

A költ, mint nagy lélek, felmutatja nekünk az örökkévalóságot, felébreszti és felemeli lelkünket a földi érzéketlenségbl s azt akarja, hogy magunkat a tükörben és egymásban is szépnek lássuk.
Ez a természetes egyéni felfelé vágyódási folyamat azonban az egyén és a közösség kapcsolatát ért megrázkódtatások következtében szükségszeren megtorpan és esetleg vissza is fordul.
Az egyén földi és égi közötti lebegése és átváltozásai a misztikus lírai nyelv és a gazdag érzéki-tárgyi képszimbolika formájában öltenek verset.

Az ódák és epigrammák mellett Rúmí költészetének harmadik kiemelked területe az elbeszél költemények. E misztikus, tanító költemények alkotják a Rúmí fmvének tekintett Meszneví-je ma'naví-t (röviden: Mesznevít), a szúfízmus bibliáját, és egyben tükrözik azt is, hogy a szúfízmus beolvadt az iszlámba.

A kedves olvasó eme gyjteményes kötetben, gondosan válogatott verscsokrok formájában a misztikus költ mindhárom lírai világába betekintést nyerhet.

Emlékezz arra, amint Te szeretsz, az Isten is úgy lesz Veled."

Dettagli