Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az idt. Látod, apukám, már harminckét éve van annak, hogy elször megérkeztünk Algériába. Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk. Én harmadszor. Igen. És most, apukám, úgy tnik, el kell innen mennünk végleg. Hát igen, fiam sóhajtott Sprentzl Gyula, és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára.