Szökésben

Én voltam a legautentikusabb rock and roll fej a nyolcvanas években" állítja magáról Dénes József, ismertebb nevén Dönci, a pesti underground fenegyereke. Dolgozott nyomdai segédmunkásként, öltözrként és könyvárusként is, de elssorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. Ám amikor érezte, hogy közeledik az utolsó dal, lecsavarta az ersítt, és befelé kezdett fülelni. És írt egy könyvet. A hetvenes-nyolcvanas évek jassznyelvén, prédikátori éleslátással az igazán lényeges dolgokról. A gyógyszerezs korszakról, a Kassák klubos bandákról és a Hit Gyülekezetében eltöltött éveirl. A Sváb- és a Szabadság-hegyrl, Amszterdamról, Nagy-Britanniáról, és arról, milyen jó volt mégis mindig visszatérni a golyóluggatta, málló ferencvárosi falak közé. Arról, milyen érzés volt bekerülni a pasarétiek" zenekarába, és miképp ismerkedett meg a szakállas szürkeállománnyal". Arról, mi történik, ha egy férfi úgy istenigazából beleszeret egy nbe, és micsoda, ha a n már nem szereti többé. Legfképpen pedig arról, képes-e beilleszkedni egy örök kívülálló bármilyen közösségbe, vagy kilökdik, mint a br alá fúródó szálka? Lehetünk-e egy életen át szökésben? Hogy mennyire ismerjük fel a köztünk él zsenit, döntse el a hálás utókor. Víg Mihály Dönci, a zeneszerz, a gitárvirtuóz. Az echte ferencvárosi pestisrác. Az érz, intellektuális hajlamú keres, a mosókonyhai levegj munkássorról. Dönci, az egyetlen, aki közülünk akkor igazán zenélni tudott, akitl magam is tanulgattam. Dönci, a barát. Az intézeti múlt mély sebei miatt néha másokon is sebeket ejtett, mégse lehetett rá hosszan haragudni. Végül tán ez a kihordhatatlan fájdalom rántotta vissza t ugyanabba a spirálba, amibl a '80-as években már egyszer kiszabadult. Dönci, akinek a fél-háromnegyed árvaság szántotta át lelkét. Az éhez-szomjazó, aki meglep értelmi képességeivel kitörni készült hátterébl. Dönci, akit a rácsok újra maguk mögé zártak. Megtudtam, hogy végül mégse menthetetlenül. Az utolsó pillanatban szíve még kifért a résen, hogy befogadja Magyarország fölött az ég. Mert megvan írva: Aki az Úr nevét segítségül hívja, az megmenekül." Pajor Tamás Dönci a barátom volt. Minden mondatából kihallom tudásszomjas, érzékeny, megszállott, esend, karcos hangját. Mint amikor Bachot játszott konokul a gitárján, a Mester u. 46-ban, a gangra nyíló konyhában az intézetbl frissen szabadult fiú. Pontos, tiszta, szép, szinte, kíméletlen. Egy korszak lenyomata. Forgách András

Dettagli