Ezek az írások majdnem mind konkrét kutatásokhoz kapcsolódnak. Ezt azzal magyarázom, hogy ebben az idben, a hatvanas-hetvenes években kutathattam a munkásokat, a vállalatvezetket, a cigányokat, a szegényeket, és ilyen lehetségeknek nem lehetett ellenállni. Ez toltotte ki a napjaimat: a kutatások és a rajtuk való gondolkozás. Ezzel mintegy azt akarom sugallni, hogy nagyrészt véletleneken múlik, hogy az ember A magyar társadalom mint olyan" cím munkát írja-e, vagy a gazdasági vezetk magatartását írja-e le. Ehhez hozzátartozik, hogy mindig akkor éreztem legjobban magam, amikor terepen voltam. Ez alkati dolog. A gazdasági vezetk kutatásába kész hipotézisrendszerrel fogtam bele, tehát elméleti háttérrel. Én ugyanmegengedhetnek tartom, hogy valaki minden elméleti háttér nélkul nekiinduljon egy ismeretlen terepnek, mert egy ismeretlen terep eltt hiába szopogatja az ujját, jóelre semmi sem juthat eszébe. De azért általában valami elgondolással indul az ember. Ezt nem tekintem olyan parancsnak, mint ahogyan Popper elírja, kicsit merev, ahogyan a megismerés elméletét kidolgozza, de azért az esetek tobbségében igaza van abban, hogy az ember úgy megy már oda, hogy tudja, mit akar csinálni. Tehát ez már elméleti hátteret jelent. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a hatvanas évek elején Magyarországon a szociológiát nagyon óvatosan, nagyon vigyázva, de mégiscsak lanszírozta a pártkozpont.(Kemény István)