Fekete Vince új verseskotete, a Szárnyvonal tobb vágányon is fut. Fekete egyfell a kizokkent id természetével foglalkozik. A kizokkent id egyfajta más-id, unnep, az idn kívuli id eksztázisa. A lopott és talált id természetét egy szerelem viszontagságain keresztul érzékelteti. A konyv másik tétje: miképpen lehet érvényesen egy olyan klasszikus zsánerhez fordulni, mint a természeti líra - anakronizmusok nélkul. A versek tobb mfajhoz is kothetk: gondolati koltemények, tájversek, csendéletek, elégiák, monológok, szonettek. A formai gazdagság is jelzi a székelyfoldi kolt lírájának klasszicizálódását. Ez azonban semmiképpen sem jelent holmi zárt esztétikát, iskolás rendet. Fekete verseiben a feszultség éppen a visszafogottság révén lesz igazán erteljes, meghatározó versszervez elem. A konyv verseiben, nemegyszer páratlan erudícióval megírt egyetlen mondatnyi kolteményeiben a kizokkent id, akár az ingaóra, vissza is zokken, hogy felmutassa, miképpen egészítik ki a hétkoznapok az unnepeket. A Szárnyvonal indulási oldala a posztklasszikus erdélyi líra, az érkezési peron pedig napjaink izgalmas koltészete.