A trianoni békediktátum bizonyíthatóan hamis tényeken és adatokon alapul. Ezt a szerzdést a gyztes antanthatalmak a kisantant-szövetségeseikkel kötötték a magyarokról, de nem a magyarokkal. A versailles-i Trianon-palotában a magyar küldöttséggel nem tárgyaltak, csak közölték velük a korábban már nélkülük meghozott döntéseket. A gyztesek a trianoni békeparancsban csak a magyar nemzettel szemben tagadták meg az érvényes nemzetközi jogelvek alkalmazását. Egyedül a magyar néppel és államával szemben nem alkalmazták sem a történelmi, sem a nyelvi-etnikai, sem az önrendelkezési elvet.
A történelmi magyar állam kétharmad részének elcsatolásával a területszerz államok kisajátították maguknak az így megszerzett országrészek történelmét is. Nem ismerhették el, hogy azok magyar területek, magyar történelemmel. Ezért egy hamis mítoszokon, legendákon és történelemhamisításon alapuló cseh és szlovák, román és délszláv történelmet kreáltak. Az elcsatolt területekkel együtt a magyar anyanyelv lakosságból is több mint hárommillió a megkérdezésük nélkül az uralmuk alá került. Az új elit sajnálatos módon a mai napig despotaként elnyomja a magyar nemzet hatalmuk alá került részét.
Trianon máig vérz seb. Gyógyítására törekedve kötéltáncosként állandóan egyensúlyoznunk kell a kívánatos és a lehetséges között. El kell sajátítanunk azt a bölcsességet, hogy megmaradjunk igaz magyarnak és egyben reálpolitikusnak, amikor arra keressük a választ: mit tegyünk ezzel a szörnységgel, amit a Trianon szó fejez ki számunkra? Döntsük meg? Fogadjuk el? Végleg tördjünk bele? Bármi is a válaszunk, szükségünk van Trianon szakszer átvilágítására, Trianon eddig nem ismert összefüggéseinek feltárására.