Gyrfi Kata egészen különleges költ. Tud valamit, amit nagyon kevesen: bármikor olvasok el egy verset név nélkül tle, azonnal tudom, hogy írta. Okos, szikrázó elmeéllel szerkesztett szövegei mélyebb álomsejtelmek intellektuális rajzú, de zsigeri jelentség vízjelei. A magányról ír. A Te és az Én drámájáról. Érzelempárlatok és logikai-intellektuális mbiusz-futamok: elegáns, tömör, letaglózóan reális, de a tömény erejével ható líra. Semmi okoskodás, semmi bölcsész-szöveg. Elemien egyszer és felkavaró ellenpontok. Nyelvi tudatosság, persze, és a nyelvrl szóló autopoétikus alakzatok de mint Escher képein: zavarba ejtenek, ismersek és valami kiúttalan sors-labirintusról felfejthetetlen érzelem-paradoxonról tanúskodnak. Els kötetét tartja kézben az olvasó, de mint Pallasz Athéné Zeusz fejébl, kész költként áll el.