Tragédia és más gyönyör elbeszélések emberségrl, együttérzésrl Írta: F. Scott Fitzgerald Fordította Ortutay Péter

Fitzgeraldot több okból kifolyólag is sokat foglalkoztatta a kórházi téma. Elször is azért, mert maga is sokszor fordult orvoshoz vélt vagy igazi tébécéjével, no és alkoholfüggségétl is többször próbált szabadulni orvosi, ápolóni segítséggel, mint ahogy azt Az alkoholbeteg cím elbeszélésében be is mutat. Másodszor azért, mert felesége, Zelda, skizofréniája miatt gyakorlatilag élete végéig gyógykezelésre szorult különböz drága kórházakban és klinikákon. Harmadszor meg azért, mert igyekezett meglovagolni úgymond az akkori nagy érdekldést az orvoslási praxis iránt az országban: az emberek szívesen olvastak róla a népszer folyóiratokban, amiért aztán pénzt kapott. Nem is keveset.
Ezeknek az orvos-elbeszéléseknek a sorozata, amint azt Anne Margaret Daniel tudós Fitzgerald kutatótól tudjuk, a Cyclone in a Silent Land (magyarul Forgószél, fordította Dunajcsik Mátyás) novellával indult, melynek elég hosszú története van. Itt jelenik meg elször a szépséges Trouble nvér, akinek én a Tragédia nevet adtam. Hogy miért, az az itt közölt elbeszélésbl is kiderül. Fitzgerald nagyon büszke volt erre a novellára (bár akkoriban, mint több más elbeszélését a szerkesztk fanyalogva fogadták, mert épp mást vártak tle, s így majdnem el is kallódott), s ezért nem csoda, hogy a továbbiakban is szívesen foglalkozott a kórház, az orvos- nvér viszony és az orvos témával. Ennek egyik legszebb darabja véleményem szerint az Emberek a szélviharban. Már csak azért is, mert ez foglalja magába az összes többinek is az esszenciáját: a fszerepl orvos, aki épp úgy alkoholfügg, mint a szerz, talál magában ert, hogy lemondjon szenvedélyérl, mert ersebb benne a hivatástudat, az hogy segítsen bajba jutott rokonain, akikkel haragba van, az embereken, akiket földönfutóvá tett a kegyetlen természet, és végén adoptáljon egy apátlan, anyátlan kislányt.

Dettagli