Vallomások

Goethe, a nagy és igaz ember, az emberi, a humánum" minden bels ellentmondás és sok hibával teljes, de mindig igaz képviselje, maga a koronatanúja szerelmei történetének. Hozzá kell fordulnunk, ha ezt meg akarjuk ismerni, mert gyónt, vallott - és ítélt is róluk. Vallomásai fölérnek kutatói légióinak könyvtárra men, aprólékos, tárgyilagos, ridegen igaz - és oly száraz - s magasabb szempontokból sokszor oly hiábavaló - megállapításaival. Mi fontosabb és üdvösebb? Ennek, s a viszonyok prózai valóságának rideg tudása-e, - de hisz nem is tudása, csak hozzávet találgatása, sejtése, - avagy pedig az, hogy sértetlenül megrzdjenek a lelkekben a Goethe halhatatlan költi nképei, aminknek látta és láttatta ket - hímporos szépségükben, s magasabb, mert költi igazságukban? Mi az vallomásait, gyónásait adjuk magyarul. Elssorban az Aus meinem Leben. Dichtung und Wahrheit költi önéletrajz illet részeit, de egyéb följegyzéseit, leveleit, költeményeit is tanúvallomásra idézzük. Az utószóban megvilágítjuk a lényegesebb hiányokat, eltéréseket, amelyen két a kutatás tisztázott. De a kulcslyukon leselkedk, a mindent jobban, még Goethénél is jobban tudók példáját nem követjük. Olvasóinknak egy nagy szív gyönyörségét, költészetét és páratlan érdekességét akartuk nyújtani, nem halálosan okos és halálosan unalmas boncnoki" vagy bírósági jegyzi könyvet. (Wildner Ödön)

Dettagli