Észak-Koreáról keveset tudunk. Az országgal kapcsolatos híreket a nukleáris és rakétakísérletek, vagy a kommunista dinasztia aktuális uralkodójának küls szemlél számára megdöbbent kinyilatkozásai, tettei dominálják.
Bels világáról, az emberek hétköznapjairól, gondjaikról, bánataikról imitt-amott jelentek meg írások, fként észak-koreai menekültek tollából, olyanokéból, akiknek sikerült megszökniük az északi rendszer poklából.
A Vádirat azonban az els m, melynek írója ma is Észak-Koreában él. A személyével kapcsolatos részletek a szerz védelme érdekében homályban maradnak. A neveket és a helyszíneket érthet megfontolások alapján, számolva a súlyos retorziókkal, ugyancsak megváltoztatták.
Az elbeszélések valódiságában mégsem kételkedünk egy pillanatig sem. Mert maguk a történetek nagyon is valóságszerek. Mert nagyon is beleférnek abba a képbe, amelyet ezzel az országgal kapcsolatban magunk elé képzelünk. Mert valóságosnak tnnek a helyszínek, az emberek, a környezet és a konfliktusok. Egyszóval minden.
Olvasva az írásokat hol elcsodálkozunk, hol megdöbbenünk. Felháborodunk, gyomrunk görcsbe rándul: lehetséges, hogy a 21. században ilyen élet jut osztályrészül egy egész népnek, huszonhétmilliónyi embertársunknak. És magunkban tiltakozunk: hogyan nézheti ölbe tett kézzel a nemzetközi közösség, hogy mindez a szemünk eltt megtörténhessen?
A Vádirat szerzje és azok, akik a mnek Észak-Koreából való kijuttatásában szerepet játszottak, már megtették a magukét. k nem ültek ölbe tett kézzel. Rajtunk a sor, hogy mi is tegyünk valamit. Els lépésként, hogy elolvassuk és átérezzük a Vádiratban szerepl tanúvallomásokat.