Kemény István 1970-ben szk szakmai közönségnek eladást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Az egyébként rendkívül visszafogott eladásban megsértett egy tabut: a hivatalos ideológia ellenében kimondta, hogy Magyarországon vannak szegények. Ezzel a szabálysértéssel" lényegében véget is ért életének az a rövid periódusa, amikor minden energiáját legfbb szenvedélyének, a magyar társadalom megismerésének szentelhette. Pályája úgy indult, hogy a háború miatt félbeszakította egyetemi tanulmányait. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1949-ben megszerezte a pedagógiai, filozófiai és közgazdaságtani diplomát, volt egyetemi oktató, majd az ötvenes években falusi és külvárosi iskolákban tanított. 1956-ban az egyik Petfi-köri vitában nagy feltnést kelt beszámolót tartott a magyar valóságot kevéssé ismer hallgatóságnak.Részt vett a forradalomban. 1957-ben letartóztatták. Szabadulása után mszaki fordításokból és álnéven írt cikkekbl élt. Késbb könyvtárosi álláshoz jutott, st, mellékfoglalkozásként bekapcsolódhatott az ötvenes évek teljes tilalma után lassan újjáéled szociológiai kutatásokba. A hatvanas évek végén fállású társadalomkutató lett, de az akadémiai eladást követen fokozatosan kiszorították a pályáról, végül persona non gratává minsítették, pedig nem tett mást, csak leírta, hogy mit csinálnak a vállalatvezetk, hogyan élnek a munkások, a szegények, a cigányok. Egy ideig még próbálta mások nevén folytatni, aztán már erre sem volt lehetsége, ezért 1977-ben Párizsba emigrált.