Zelda Sayre, a késbbi Zelda Fitzgerald, ezért az elbeszéléséért, mely a Sidney Lanier Gimnázium irodalmi lapjában jelent meg 1918-ban, még díjat is kapott. Tizenhét vagy tizennyolc éves volt, amikor ezt az elbeszélést megírta; nem sokkal ez után találkozott F. Scott Fitzgeralddal, aki kiugrási lehetséget jelentett számára az Alabama állambeli Montgomery korlátokkal teli életébl az irodalmi életben zajló színes, de viharos csaták világába. Az elbeszélésre nemrég bukkant rá a család, és mindenki meglepdött azon, hogy létezik. A jéghegy (The Iceberg) hsnje, Kornélia egy déli arisztokrata család sarja és egy kimondottan bátor fiatal n. Mivel nincsenek kilátásai jól férjhez menni, úgy dönt, hogy a gazdasági életben fog érvényesülni. Fiskolai diplomát szerez, és boszorkányos gyorsaságú gépíróni tudásával ámulatba ejt egy gazdag férfit, és a család tudta nélkül férjhez megy hozzá. Amikor Eleanor Lenehan, Zelda unokája elolvasta az elbeszélést, a következket mondta: Ki tudta, hogy Zelda már azeltt is írt elbeszéléseket, hogy Scott megjelent az életében? Ki tudta, hogy elbeszélésében épp egy fiatal dolgozón találja meg a legnagyobb boldogságot? Egy bájos és tanulságos erkölcsi mese ez az írás. Bármennyire furcsán is hangzik ez manapság, de a történet úgy végzdik, hogy Kornélia gazdag férjével a legnagyobb boldogságot is megtalálja. Ez a történet valóban egy csodálatos mese Zeldáról, a Délrl, és arról, hogy milyen esélyei is voltak egy fiatal nnek az életben akkoriban, úgy 1917 körül." Az elbeszélés ders, ironikus, de miközben a szerz az olvasóra kacsint, úgy tnik, hogy elre jelzi magánéletének buktatóit is: azt, ami Zelda önállóságra való vágya és egy férfihez való kötdése közt feszült, a kettséget, ami néha igazi konfliktusokhoz vezetett. Ugyanis Zelda írni is akart, de közben arra vágyott, hogy mindenki csodálja. Ezért mindent megtett, hogy meglelje azt az eszközt, mely a legalkalmasabb az önkifejezésre. Az elbeszélést itt teljes terjedelmében közöljük, és kívánunk hozzá kellemes és hasznos olvasást.