Az Öcsémnek szeretettel három kisregényében Horváth Péter kortársai egyik legjobbjaként fogalmazza meg, és rajzolja körül nemzedéke sajátosan lebeg, vibráló, apró eseményekben gazdag, mégis tétlen életformáját. Otthonkeres, magányos emberek, gazdátlan gyerekek, kóborló kamaszok, indulataikat nehezen fékez vagányok egy történelmietlen kor árvái a szerepli írásainak. S az eltérben egy sovány, szemüveges fiú vagy fiatal férfi keresi helyét és kergeti az élményeket: suta értelmiségi, az ütésre emelt kéz eltt meghunyászkodó, a versenytl mindig visszalép. Átlendülni" ez az igéje: átlendülni, könnyedén venni az akadályokat , de nemcsak a nehézségeken jut így könnyedén túl, hanem az élményeken, érzelmeken, kapcsolatokon is. Feldolgozatlanul hagyja maga mögött tulajdon életét. Talán önvédelembl, talán a neveltetés-neveldés hibáiból, képtelen a kötdésre, szeretetre. Lírikus, laza szövés próza Horváth Péteré, mégis nagy súlyokat hordanak írásai.