Kurt Vonnegut, a próféta, guru, nevettet, mesemondó, gondolkodó, a világirodalom megkerülhetetlenül eredeti, újító alkotója, a földlakók szociális lelkiismeretének ébren tartója nincs többé közöttünk. Ismeretlen helyen tartózkodik, de idrl idre onnan is hallat magáról. Üzen. Immár negyedik posztumusz kötetével biztat és tanít. Ersíti lankadó hitünket. A mondanivaló ismét léleknemesít: korántsem biztos, hogy az emberlétnek volna definiálható értelme. Valószínleg nincs. De ez a körülmény sem engedély az erseknek, hogy bántsák a náluk gyengébbet. A gyengébbek pedig vegyék észre az élet szépségét.
Jelen kötetben hat nagyon korai, szépséges novellát találunk, meg egy Kolumbuszról szóló esszét, illetve egy különös szövegtöredéket. Fiókban maradtak, mert az írónak feltehetleg még tervei voltak velük. A mondat közben megszakadó töredék közzététele arra utalhat, hogy a Mester hagyatékának kezeli végeztek a padlássöpréssel. Az életm teljes egésze, íme, közkincs. Nagyszer hír a Vonnegut-rajongók világszerte növekv táborának.
Úgy tartják, hogy Párizs a Föld legszebb városa jegyezte meg Marie.
Baromság! A Föld legszebb városa Indianapolis. A Föld legszebb épülete a Graceland Avenue 4916. Annak a háznak a nappalijában található a Föld legszebb karosszéke. És ha eltnne a pénzem, miközben a Föld legszebb karosszékében ülök, csak a jó kis hátpárnácskám mögé nyúlok. És hopp! Ott a pénz!"