Életeim III. rész

Életrajzom e kulon egészet jelent része bethséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderult fuzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent mvén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom folotti akaratom diktálja, logikai és osztonos énem teljessége, és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik mvem orokre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy bet változtatás is torténjék rajta. Kiadó és kozonség nem létez tényezk a szellemi alkotás szuverenitása eltt. A kiadónak, mint a színházi rendeznek is, vak hséggel kell kovetnie az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy kozbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a kozonséget illeti: a Géniusz parancsolja meg mvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja t. Nem szellemi alkotó, hanem bethetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a kozonségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai idk fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kotelez egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ugyészség soha egy bett sem kifogásolt életrajzomban.Ennek a mnek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet. Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek minsíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.

Dettagli