Minden élethelyzetben egy torténetben vagyunk s ha szerencsénk van, ez a torténet a sajátunk. A bajok akkor kezddnek, ha mások torténetét kezdjuk el irigyelni, és az torténetuket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerulnek a továbblépési lehetségek, netán eltévedunk benne, nem ismerjuk fel segítinket és ellenfeleinket, st ossze is keverjuk ket Ilyenkor átírhatjuk a torténetet vagy átléphetunk egy másikba. Szabadságunkban áll donteni arról, hogy melyik torténetet akarjuk mintaként, kovetend példaként magunk elé állítani. Mint ahogy arról is szabadon donthetunk, hogy milyen legyen a mi torténetunk: reprodukáljunk és kovessunk egy már meglévt vagy létrehozzunk egy sajátot? Mindkettben sok lehetség rejlik. A meseterápiában úgy segítjuk ezt a folyamatot, hogy tobb síkon is kapcsolatot keresunk a hagyományban fennmaradt szovegekkel: élvé, st mindennapi gyakorlattá tesszuk a torténetekbe zárt uzeneteket. Arra helyezzuk a hangsúlyt, hogy mindenki a »személyes meséjével« találkozhasson, s ennek segítségével bontsa ki az életútjában rejl lehetségeket. A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján vezetik a rendezettség állapotához." Boldizsár Ildikó