Egyes írók életérl hozzáért kutatók, tudósok, professzorok általában részletesen írnak, beszélnek, így aztán jól tudjuk (persze, ha akarjuk), hogy ez és az mikor és hol élt, mikor mit és hol írt, stb. Sokkal érdekesebbek azonban azok az írók, akik saját maguk dokumentálták életuket napló-bejegyzésekkel, jegyzetekkel, kommentárokkal és levelekkel, vagy akár egész életmvukkel. Mintha csak elrelátóan készultek volna arra, hogy az utókor számon tartsa ket. Egy ilyen íróval van dolgunk Francis Scott Fitzgerald személyében is.
Francis Scott 1908-ban lett az elkelnek számító St. Paul Akadémia (ami egyébként csak kozépiskola) tanulója (részletes életrajzát az olvasó megismerheti akár a Wikipédia https://hu.wikipedia.org/wiki/F._Scott_Fitzgerald oldalán vagy másutt). Már akkoriban is érdekelte az írás és gyerekkori naplójában (Thoughtbook a neve) van egy bejegyzés, mely szerint már 1907-ben írt esszét és elbeszélést (11 évesen). Az iskolában tobb tanár még bátorította is, hogy fejlessze íráskészségét. 1909-ben három elbeszélésrl is torténik említés, de ezek kozul csak egy maradt fenn, és ezt az egyet érte az a kituntet megtiszteltetés, hogy Fitzgerald els olyan szépirodalmi mve legyen, mellyel a nagyérdem teljes egészében megismerkedhet.