és akkor azt vettem észre, hogy nem úgy írok, ahogyan arra számítanak a másoknál tapasztaltak alapján. Nem veszem figyelembe a tömegáramlatokat.
Igyekszem tömeggé, pontosabban ellensúllyá válni, de ha ez nem sikerül, akkor nyomasztó teherré a mindennapjainkat megkeserítk, megnehezítk részére.
Mindannyian szomorúfüzek vagyunk. Talán én egy kicsit fzebb, mint a többiek.
Lelógó ágaimmal nem csak az utat tapogatom, keresem a nagyvilágban, de azok sokszor vissza is csapnak arcomba. Ez az út színes, többször fájdalmas, de megújító. Az önkritika végtelen. A végtelenbl kivontam egy darabot és a papír börtönébe zártam, mindezt olvasható formában.