Alig hét esztendvel a pusztító kolerajárvány után, 1838 tavaszán minden idk legnagyobb árvize öntötte el az ekkor már rohamosan fejld, nyüzsg és prosperáló várost, Pestet. A hónapok óta észlelt baljós eljelek ellenére a lakosok nem tördtek a fenyeget veszéllyel, és csupán a legalapvetbb intézkedéseket tették meg a közeled jeges ár feltartóztatására. Ezért március 13-a éjjelén szinte meglepetésszeren zúdult rájuk a tengerré duzzadt Duna vize. A Cholera-naplóból megismert Gruber Vilma, aki ekkor már nem kíváncsi kamaszlány, hanem bájos, fiatal n, a természeti katasztrófa idején Pesten, az idsebbik nvérének a házában tartózkodik. Mivel az otthonuk a megáradt folyótól csak egy utcányira fekszik, kis családjával hamarosan az események középpontjába kerül. Az szemével láthatjuk, ahogyan az árvízi hajós", Wesselényi Miklós a veszéllyel mit sem tördve, fáradhatatlanul segíti csónakján a bajba jutottakat. De mások is kiveszik a részüket a mentésbl, például az ismert nyomdász, Landerer Lajos vagy István fherceg, József nádor fia. A tragédia következtében Pesten a házak fele a földdel vált egyenlvé, vagy lakhatatlanná tette ket a napokig dühöng árvíz. Vajon hogyan lehetséges egy ilyen mérték katasztrófa után talpra állni, és újrakezdeni az életet akár egy fiatal lánynak, akár egy városnak? Fábián Janka új kisregényében választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, és megismerhetjük annak a pár szörny napnak a történetét, amely szinte pontosan tíz évvel a forradalom kitörése eltt sokak életét romba döntötte, de egyúttal az újrakezdés reményét is megcsillantotta.